Horváth József

Horváth József

(A sportpályák csillaga)

forrás: Topolya és környéke 1972 dec. 12.

Kishegyes született 1915-ben. Nős, egy leánya van. A kishegyesi Boris Kidrić kendergyár főkönyvelőle.

Hosszú éveken keresztül csapatának nélkülözhetetlen cerberusa volt. Rugalmassága, helyezkedése, de főleg kifutásai és hajmeresztő lábra vetődései tették sokoldalú kapussá. A csapat védelme biztosan működött, ha Horváth irányított a kapuból.

Gyermekkorában utcájának csapatában rongylabdával kezdte pályafutását. A család később Szabadkára került, ő pedig gimnáziumba járt. Az iskola válogatottjának védett. 1929-ben lett igazolt játékos az SzMTC-ben (Szabadkai Munkás Torna Club). A csapat nagy népszerűségnek örvendett, a vasmunkások csapata volt. Később kereskedőinas lett, így a labdarúgásra nem jutott idő. 1933. tavaszán az SzMTV intézője ifjusági csapatot alapított Vitéz néven, és tehetséges fiút ebbe a csapatba igazolták. Itt azonban rövid ideig maradt. GÖNCÖL Lajos, az SzMTC hírneves játékosa visszavezeti a fiút anya egyesületébe, és mindössze két edzés után az első csapatban találjuk. Alig érte el a kapufát, de csakhamar a közönség kedvence lett. Az SzMTC ekkor a szabadkai alszövetségben játszott, kitűnő csapat volt, KECSKÉS, GÖNCÖL, BEŠIROVĆ, voltak fő erősségei. 1936-ban átlépett a SAND-ba, és 1940-ig ennek a csapatnak a kapuját védte. Megnyerik a szabadkai alszövetségi bajnokságot, és selejtezőt játszanak a szerb ligába jutásért. (Hazánkban ekkor két liga: a szerb és a horvát liga létezett, mint legmagasabb versenyfokozat).

Bannya Lukán azonban vereséget szenvedett a szabadkai csapat. Ezután Horváth megnősült szülőfalujában. A helyi Bela Zvezda állandó kapusa, edzője lett. Legismertebb játékos társai az ÁCS testvérek, KURIN JÁNOS stb. A csapat az I. osztályú bajnokságban versenyezett, legveszélyesebb ellenfelei Szenttamás, Temerin, B.Petrovac csapatai voltak. A kishegyesi csapat általában középhelyezéssel zárta a bajnokságot. Az elnyomatás alatt a csapat a Bocskai nevet kapta. Selejtezőt játszottak az NB III.-ba való jutásért, -eredménytelenül. Ezután a Bocskai megszűnt létezni, csak leventecsapat maradt a faluban. A felszabadulás után megalakult az Egység, de rövid ideig a topolyai Jedinstvo kapuját védte.

Horváth 40 éves koráig maradt csapatában aktív játékos. Visszavonulása alkalmából ezüst - lakodalmat ünnepelt a labdarúgással. A "mindenes" név találóan ráillik személyére. Mint aktiv játékos, edző, játékvezető tevékenykedett.

Felejthetetlen mérkőzései közül kettőt említ meg. 1933.ban az SzMTC helybeli riválisát, a szabadkai Bácskát 6:3-ra verte a Bácska pályán. A sajtó a mérkőzés után az SzMTC-t "Wundermanschaft"-nak (Csodacsapat) nevezte. 2:1-es SzMTC vezetésénél a Bácsaka csatára, CRNJAKOVIĆ tizenegyest lőtt Horváthnak. Előzőleg HÁDA, a Ferencváros világhírű kapusa kényszerűlt térdre Crnjakovic tizenegyese előtt, - nem így Horváth, aki kivédte a büntetőt. Ezután a SzMTC elsöprő győzelme következett.

Másik felejthetetlen felejthetetlen mérkőzése az Egységhez fűződik, Kishegyesen.

A szabadkai liga bajnokságában az Ada együttesét látták vendégül. A kitűnő vendégcsapat szinte 90 percen keresztül a kapujához szegezte a hazaiakat, de gólt nem tudtak elérni. Horváth mindent védett, az eredmény 0:0 maradt.

Világrangsora: 1. Dr. SAROSI, 2. HIDEGKUTI, 3. B. CHARLTON

Jugoszláv rangsora: 1. MITIC, 2. CAJKOVSKI, 3. SKOBLAR

A hegyesi aranycsapat szerinte a következő:

HORVÁTH, ÁCS F., TÓTH, KECSKÉS, JUHÁSZ, SZÜCS, CSŐKE, KURIN J., BACSA, LUKANINCS, KOMÁROMI.

A jelenlegi jugoszláv és magyar labdarúgásról az a véleménye, hogy hanyatlóba van, erőtlenek,lassúnak minősíti. Ha kijutnak is a világbajnoki döntő küzdelmeire, ilyen játékkal egyik válogatotnak sincs sok keresnivalója. A jugoszláv válogatottban PETKOVIC és STEPANOVIC, a magyaroknál DUNAI III., JUHÁSZ P. és GÉCZI játéka tetszik neki legjobban.

A kishegyesi labdarúgással kapcsolatban megemlíti, hogy az Egység őszi bajnoki szereplését, helyezését a táblázaton reálisnak tartja. A csapat képességei és tudása alapján többre is képes lenne. MÁTÉ, és ORSZÁG szerinte a csapat két legjobb játékosa. Az ifjúságiak közül nagyon fiatal és tehetséges HEGEDŰSTŐL és KRIZSÁNTÓL vár legtöbbet.

Véleménye szerint szűk a játékoskeret, és hazai erőkből jobb csapatot jelenleg nem lehet össze hozni. A közvélemény és a falu sportpolitikája pedig szigorúan és nagyon helyesen kitart a hazai erők mellett. Nem céljuk vidéki játékosokkal esetleg magasabb versenyfokozatban versenyezni.

Horvát napjainkig aktív, az Egység edzője volt. Kissé fájó szívvel közli, hogy e munkának valószínűleg végeszakad. Nincs edzői oklevele - amit a mai szabályok megkövetelnek. Tanulni meg már késő-. mondja.

Gazdag tapasztalata, tanácsai azonban biztosan továbbra is kishegyesi labdarúgás ügyét fogják szolgálni.

Visszapillantó idényzáró tudósításunk / Szó-Beszéd 2019/2

FK EGYSÉG

04. Július 2019

A kishegyesi Egység labdarúgói  befejezték a szezonbeli  bajnoki  küzdelmeiket becsülettel.

A felnőtt csapatunk pont úgy mint tavaly ilyenkor ismételten  az ötödik helyet foglalta el  23 pontjával. Érdekességhez tartozik még az hogy egy évvel ezelőtt is 23 pontot sikerült megszerezni ahogy most az idén is. Az első helyen idén az Ókéri Obilic  csapat zárta az idényt negyven pontjával szorosan mögötte a Szenttamási Mladost Radost csapata a második helyet sikerült nekik elfoglalni e két "csapat" nagy ambícióval indultak ezen a bajnokságon mind kettő a szabadkai ligát tűzte ki célul és végig szorosan haladtak a táblázaton egymás mellett majd végül az utolsó forduló döntötte el hogy végül ki is a jobb, az erősebb csapat ez esettben a Szenttamásiak alul maradtak.  A Mladost megy feljebb , a másik csapat pedig marad velünk a Topolya-Kishegyes-Szenttamás-Becse-Verbászi kiszélesített ligában ami sajnos már nem is olyan nagy mint amilyen nagy volt még két évvel ezelőtt amikor még tizenhárom csapat volt versenyben,  az idén már csak kilenc csapat volt ebből egy felmegy  eggyel magasabb szintű ligába, maradunk nyolcan. Mivel jelenleg úgy látom hogy egy csapat sem esik  ki a szabadkai ligából hozzánk így egyre jobban aggódok ezért a mi ligánkért  hiszen  itt még a nyolc csapat sem biztos, tekintettel a rossz anyagi körülményekre, és arra hogy sok klubnál a játékos keret nagyon hiányos és nem igazán tudnak csapatot alkotni igy ahogy az elmúlt években is tapasztaltuk  hogy kilépnek a csapatok, megszűnnek ez a lehetőség most is fennáll. Sajnos a levegőben van a nyolc csapatból kettő akik nem biztos hogy  tudnak csapatot csinálni, avagy fenntartani azt. Kérdezheti az olvasó hogy mit érdekel ez minket, válaszom igen is nagyon érdekel.

Az igaz hogy a kishegyesi  Egység stabil lábakon áll, az anyagik megoldódtak, vannak támogatóink ezek közül a község a legnagyobb és a legstabilabb és a fejünk nem fáj,  és ezért hálával tartozunk. A játékos kerettel  ami a rendelkezésünkre áll nem rossz de nem is jó, muszáj hozni  négy -öt játékost de ez nem lesz probléma.  Tehát jól ég a dohányunk.

De ha nincs ellenfél , igazi ellenfél akkor mit kezdünk magunkkal!?  Az hogy hegy hónap alat lezavarjuk a bajnokságot, játszunk itthon két három meccset az még bemelegítőnek is kevés, nem úgy mint a felsőbb ligákban ahol tizenhat csapat  versenyezik az első helyért ahol évente harminc meccset lejátszanak. Tehát erről beszélek.. Van különbség.

Látom a fényt az alagút végén... Nem vagyunk elkeseredve, hiszen  van célunk, a cél pedig az hogy mire megkezdődik az őszi idény, olyan csapatot csináljunk amivel ütőképesek leszünk és legalább a negyven pontot jövő ilyenkorra megszerezzük. Nem lesz könnyű mert a Szenttamásiak is ezt a célt tűzték ki maguknak,  így érdekes is lesz a következő idény. 

Ha van cél, az már fél siker de ezért már most el kell kezdeni dolgozni.  Nem lesz könnyű helyzetben a Baranyi Béla bácsi, aki elnöki és edzői  ruhában van az Egységnél, mindenről ő dönt és mindenért őt lehet hibáztatni,  mi páran itt vagyunk segítünk neki, van aki jó tanáccsal, van aki besegít a szervezésbe, az utaztatásba vidéki meccseinkre, a biztonsági embereink is kiváló munkát végeznek ráadásul önkéntesen, de van aki az adminisztrációs munkát vállalta magára ami szintén nem kis feladat, tehát nincs egyedül Béla bácsi, aki az idén töltötte be hetvenedig életévét.

Szervezettek vagyunk és ennek így is kell maradnia.

A pionír U14-es gyerekekről, az utánpótlásunkról is essen itt pár szó, ők kiváló eredményeket értek el az idén is, ahogy minden évben. Tavaly a második helyen zárták a bajnokságot, az idén is több mint valószínű másodikak lesznek ebben a kiszélesített ligában.  Tudni kell hogy mint minden évben az idén  a Verbászi csapat nyeri a bajnokságot akik nagyon magas szintű képzést adnak szinte már akadémiai szinten foglalkoznak az utánpótlással. Egyrészt mivel nagy város van is miből válogatni, a mentalitás is nagyobb fokon van mint a falvakban. Nagyon fegyelmezetten játszanak  a verbászi gyerekek, az eredmények is őket igazolják.

Az idén tizenhárom csapat  versenget egymással, ez  összesen huszonnégy meccset jelent  amiből a verbásziak mindent megnyerték.  De a kishegyesiek sem eldobnivalóak, bár még nincs vége a bajnokságnak (még hátra van két mérkőzés ) az eddig i eredményeink nagyon jók.  Zsinórban tizenöt mérkőzés győzelemmel végződött és egy döntetlennel, a verbásziakkal még nem játszottunk így ez ez a mérkőzés dönt el mindent. Mindenesetre nagyon elégedettek vagyunk hogy ilyen kis környezetből, egy maroknyi gyerekkel, a  csapatunk mi mindenre képes.

Büszkék vagyunk rájuk nagyon!

Hajrá Egység!