2018. március 24., szombat

Sport 1985/86-ból!


Felkészülünk a bajnokságra!
forrás: Topolya és környéke (Sport) újság
1985


FK EGYSÉG 1985/86




 "Mi, kishegyesiek, hiszünk a jövőben"
 Akinek nincs múltja, annak jelene sincs, és jövője sem lehet. - Fk Egység








2018. március 22., csütörtök

Petőfi-brigád emlékverseny - időgép!


Petőfi-brigád emlék torna!
A hőseinkre emlékére rendezett emléktorna, 
sajnos dátumot nem tudunk írni, ez az újságcikkből nem derül ki...




(sajnos a dátum ismeretlen)


 "Mi, kishegyesiek, hiszünk a jövőben"
 Akinek nincs múltja, annak jelene sincs, és jövője sem lehet. - Fk Egység






2018. március 7., szerda

Hazai szívvel az Egységért


2018 március 7. 



Szkennelt változata a lapnak, elolvasásához kattintson a képre!





HAJRÁ EGYSÉG!!!



Rápóti Lászlóra emlékezünk!

 "Mi, kishegyesiek, hiszünk a jövőben"
 Akinek nincs múltja, annak jelene sincs, és jövője sem lehet. - Fk Egység
Rápóti - emléktorna


Kishegyesen augusztus közepén tartottak meg első ízben a hagyományosnak ígérkező RAPI-KUPÁT, melynek elsődleges célja, hogy emléket állítson Rapóti Lászlónak," aki közlekedési szerencsétlenségben életét amikor gépkocsijával barátságosmérkőzésre vitte az Egység labdarúgóit.
A torna megszervezéséről az egyik fő indítványozót, Sipos Győzőt a szervezés körüli gondokról
faggattuk:
 Igaz, hogy ezt a tornát már tavaly meg kellett volna indítani, de megszervezése sajnos az anyagiak hiánya miatt akkor elmaradt. Az idén azonban arra az elhatározásra jutottunk, hogy mindenképpen megszervezzük az úgy nevezett RAPI-KUPÁT mellyel felidézzük klubunk egyik leghűségesebb szurkolójának és támogatójának emlékét. Itt szeretném megemlíteni azoknak a nevét,
akik úgy anyagilag, mint erkölcsileg támogatták a torna meg-szervezését:

 Kocsis Tibor, ifj. Máté Péter, Dudás Béla, Novák Attila, Fodor Mihály,  Pesevski Dragan, Kalmár János, Fekete Zoltán, Kurnyák József, Zsidai Roland, Zsidai András, Szabó Géza, Szalma Antal, Banjeglav Vladimir, Kormos Lajos, Kovács Róbert, Révész Árpád, Brezovszki Lajos, és János, Kadvány Károly, Tóth Szilveszter, Sípos István, Sípos Győző és Nagyfarkas István. 
Külön köszönettel! tartozunk Sípos Imrének és Újvári Bélának.
A kétnapos tornán négy csapat vett részt:
 a zentagunarasi Slavija, a njegosevói Proleter, a tornyosi Radnicki és a házigazda Egység csapata. 
     A torna első napján a résztvevő csapatok képviselőinek jelenlétében 
megkoszorúzták Rápóti László sírját.

A RAPI-KUPA első napjának eredményei:
Proleter - Slavija 2-6
Egység - Radnicki 4:2

A helyosztó mérkőzéseket a torna második napján játszották le. Az első helyért a hazai Egység
és a zentagunarasi Slavija játszott, míg a harmadik helyért a njegosevói Proleter és a tornyosi
Radnicki küzdött meg.
   Az eredmények:
Proleter — Radnicki 1:4
Egység -  Slavija 2:1

A torna győztese tehát a kishegyesi Egység csapata lett, második a zentagunarasi Slavija, harmadik helyet pedig a tornyosi csapat szerezte meg.
Zsidai

forrás: Községi napló - Kishegyes 1984 Szeptember 9.

A cikket Dr. Kurin Ákos  bocsájtotta az Egység rendelkezésére, nagyon szépen köszönjük neki!



Kecskés Péterre emlékezünk!

 "Mi, kishegyesiek, hiszünk a jövőben"
 Akinek nincs múltja, annak jelene sincs, és jövője sem lehet. - Fk Egység
 



Amikor először felkerestük Kecskés Péter szabót, az egyik öltönyön éppen akkor végezte az utolsó Simitásokat. S mert sok dolga volt még, megállapodtunk, hogy későbbi időpontban beszélgetünk a húszévi labdarúgó-pályafutásáról. Amikor a napokban ismét felkerestük, a következőket mondta:

Már gyerekkoromban megtetszett a labdarúgás. Kijártam mérkőzésekre, a szabad időmben pedig együtt kergettük a labdát a többi gyerekekkel. Ebből az időből jól emlékszem még Ács Ferire, Kurin Jánosra,Burján Istvánra, Nagy Lajosra, és Varmuzsa Bélára.
 Közülük már senki sem él Kishegyesen. Nagy öröm volt amikor az edzéseken belerúghattam a labdába, mert abban az időben kevés volt a futbal-labda.
Mikor lett aktív játékos?

-Ku1ára kerültem, szabóinasnak. Mesterem az első nap kijelentette, hogy a futballnak
itt nincs, helye. Munkaidő után azonban pályám mentem, ahol gyerekekkel megalakitotuk a Viktória  nevű  csapatot. Még mezt is vettünk. Csakhamar felvettek bennünket a JSK-be vagy a Hajduk csapatába. Egy év után, 1937-ben tízenhétéves fejjel pedig hazajártam játszani a kishegyesi csapatba, amit akkor Bela Zvezdának neveztek.
Milyen volt az az akkori csapat felállása?

Sokszor változtattuk a helyetem a csapatfelállása azonban a leggyakrabban ez volt:
Horváth, Ács, Juhász, Novotni,Horváth II, Kecskés, Csabai, Oláh, Szőke, Bábi, és Kurin.
Kik voltak a legnagyobb ellenfelek?
A közeli csapatok: a topolyaiak, a feketícsiek, a csantavériek, a moravicaiak.Többször győztünk mint kikaptunk.
Főleg itthon játszottunk jól. Emlékszem. 1951 januárjában Verbászon barátságos mérkőzést játszottunk. Rossz idő volt, a szél hordta a havat, a mérkőzést mégis lejátszottuk. Az eredmény 1:1 volt. Játszott más csapatban is?
A háború befejezése után a hadosztály csapatában játszottam. Bejártuk egész Szlovéniát és megnyertük a hadosztály bajnokságát. Jó labdarúgók kerültek be a Csapatba: a Csikós fivérek, akik  később a Spartacusban játszottak: Hočevar, a Partizan játékosa, aki válogatott is volt;
Ottemher, Saborac éS Korász, a szabadkai Villanytelep játékosai: Homoly. (Zenta) és Balázs Karcsi (Topolya).
Amikor hazajöttem az Egységben játszottam 1956-ig. Ekkora szögre akasztottam a cipőket...
Még ma is emlékezetesek külsővel rúgott góljai. 
Egy Éjféli Újság a következőket irta róla: 
 Kecskés Péter, a jobb half, 22 éves szabó. A Bela Zvezda nevelése és büszkesége, méltán  illene rá a leglelkiismeretesebb futballista jelző.
 A csapat őszi mérkőzésein a legjobb játékosa volt a csapatának, sokszor a mezőnynek is. Nagy fogadó. Sokszor veszít, de azért továbbra is fogad. Sajnos tavaszra  felhúzza az angyalbőrt.
Megtaláljuk a többi játékos jellemrajzát is. A cikk végén pedig a következőket olvashatjuk:
" Kinek mi a beceneve? Horváth II- Gyenge, Ács I.-Mester, Keceli - Tata, Kecskés -  Targyi, Vujkovics - Pisti, Horváth I.-Bajszi, Mészáros- Dilinger, Kurin-Deda, Csőke-Kicsi, Tóth-Frici, Moldvai-Csimesz,    Mátin-Ili, Ács II.-Lajcsó".
 A csapat jelenlegi helyezésével elégedett vagyok. A játékhoz azonban több szív, nagyobb lelkesedés kellene. Így többet elérne a csapat - monda Kecskés Péter.
forrás: Topolya és Környéke 1971 Január  17.

A cikket Dr. Kurin Ákos  bocsájtotta az Egység rendelkezésére, nagyon szépen köszönjük neki!



 

2018. március 6., kedd

Tóth Józsefre emlékezünk!



"Mi, kishegyesiek, hiszünk a jövőben"
 Akinek nincs múltja, annak jelene sincs, és jövője sem lehet. - Fk Egység



Tóth József

Kishegyesen született 1928-ban,  nős, két fiú és egy leánygyermek édesapja.
Szülőfalujában él és dolgozik, a földművesszövetkezet alkalmazottja.
Hosszú éveken keresztül a kishegyesi labdarúgó-csapat kapitánya volt. Legtöbbször a jobbhátvéd helyén szerepelt. A megalkuvást nem ismerő, kemény,férfias, de sportszerű játékot szerette.
 Küzdőszelleme, harciassága példaként szolgált társainak.
 Gyermekkorában ,a Fölvég, csapatában szerette meg a rongylabdát. Később teniszlabdához jutottak, majd igazi futball-labdájuk is volt. 
Az általános iskolában a tanulók maguk szervezték meg az osztálybajnokságot.
Tanítójuk, DUDÁS Szilveszter szívesen segített nekik. A megszállás idején ,TRÉBUSZ Miklós edző felfigyelt tehetségére, de pályafutásának kezdete mégis BESIROVIĆ edző nevéhez fűződik. Első nyilvános mérkőzését Újvidéken játszotta, a heréskerti JAK ellen. 
A kezdet nem volt szerencsés. Bár a találkozót 3:2re nyerték a kishegyesiek. Tóth komoly sérülést szenvedett.
 1948-ban elment katonának. Niš-ben, az altiszti iskolában lehetősége volt futballozni.
Hadtest válogatottjuk sűrűn megmérkőzött a környező csapatokkal.
Legismertebb játékostársa ebből az időből a többszörös országos válogatott Šijaković és Gavrić.
Amikor leszerelt, Kishegyesen aktív játékos lett. Abban az időben a csapat a szabadkai ligában szerepelt, és jobbára az élcsoporthoz tartozott.
 Mintegy 18 évi aktív játék után 1965-ben mondott búcsút labdarúgópályának.
 A felejthetetlen mérkőzések közül két bajnoki találkozót említett meg.
Az egyik, amikor az adai csapat ellen játszott (0:0), s szinte egy kapuzás folyt, mégsem lett belőle győzelem. Felejthetetlen számára a Csantavéren aratott 1:0—ás győzelem is. 
A találkozóra Tóth saját esküvőjéről ment el. A vőlegény kitűnően játszott.
Szerinte a Kishegyesi Aranycsapat a következő:
Horváth, Tóth, Szilágyi, Baranyi, Juhász, Dr.Szűcs, Süli I., Csőke A., Süli J., Csőke F., Komáromi.

Világrangsora:
1. Jašin, 2. Puskás, 3. B. Charlton; 
A Jugoszláv rangsora:
 1. Zebec, 2. Džajić, 3. Beara.
Az Egység jelenlegi csapatáról elmarasztalóan nyilatkozik. A hazai mérkőzéseket rendszeresen megnézi. Úgy vélekedik, hogy a játékosokban nincs elégszív, küzdeni akarás, összetartás.
Szerinte nem is annyira a játékosok tudásával, technikai képzettségével van a baj.

 Baranyit, Dudást, Mátét a csapat legjobb játékosának tartja.

Nem fejt ki semmilyen munkát az egyesületben,
jóllehet közreműködése,utasításai, észrevételei hasznára lennének a csapatnak.


 Példás és önfeláldozó játékáért, munkásságáért a Jugoszláv Labdarúgó Szövetség fennállásának 50 éves jubileuma alkalmából a szabadkai labdarúgó szövetség oklevéllel jutalmazta.
Hasonló elismerést kapott a topolyai labdarúgó szövetség fennállásának 25. évfordulóján is!


forrás: Topolya és környéke  - 1973. Január 21.




A cikket Dr. Kurin Ákos  bocsájtotta az Egység rendelkezésére, nagyon szépen köszönjük neki!