Rápóti-emléktorna 2019

Hazai siker a Rápóti-emléktornán

Kishegyesen a hétvégén 31 éves kényszerszünet után rendezték meg újra a Rápóti-emléktornát, amellyel az Egység egyik leghűségesebb szurkolójára és támogatójára, Rápóti Lászlóra emlékeztek, aki 1982-ben közúti balesetben hunyt el, miközben a kishegyesi klub játékosait szállította egy idegenbeli barátságos mérkőzésre.

 Az Egység Rápótit saját halottjának tekintette, és az első emléktornát már 1985-ben megszervezték Rapi Torna néven, amely akkor még kétnapos verseny volt. Habár a szervezők szerettek volna hagyományt teremteni, a nehéz anyagi körülmények miatt csak négy éven át sikerült megrendezni a tornát, az utolsót 1988-ban, majd következett egy több mint három évtizedes kényszerszünet.

Az idén azonban a kishegyesi egyesületnél Rápóti Zsolt titkár és Baranyi Béla elnök javaslatára úgy döntöttek, hogy újjászervezik az emléktornát. A nyári szabadságok időszakában csak egy környékbeli csapatot hívtak meg, így a 2019-es emléktornán csak egy mérkőzést rendeztek, melyen a községi ligában a bajnoki címet megcélzó hazai együttes a Csantavér gárdájával mérte össze erejét. A 9:2-es kishegyesi győzelemmel záruló találkozó előtt az Egység vezetősége megkoszorúzta Rápóti sírját, az emlékmeccs pedig egyperces gyászszünettel kezdődött.

A végig sportszerű összecsapáson a hazaiak góljait:

 Itaj Elvin (3), VujovićZdravko(2), Tóth Péter,  Mendler Tibor, Oláh Goran és Horvát (öngól) szerezte, a vendégek részéről pedig Bózsity Márk és Jurcsek Viktorvolt eredményes.
 A tizenegy gólt hozó 90 perc után mindkét csapat serleget kapott, és jutalomban részesült a legjobb góllövő, a három gólig jutó Itaj, valamint a legjobb kapus, Petri Dávid (Egység) is. 
A díjátadó után a kishegyesi klub nagytermében finom vacsora várta a meghívott vendégeket és a két csapat játékosait.

forrás: Magyar Szó

Csőke András

Csőke András

A kishegyesiek népszerű Bandija igazán szép sportmúltra tekint vissza. Pályafutása az Egység labdarúgóinak fénykorában kezdődött. Mondhatjuk, komplett csatárjátékos volt. A góllövés, gyorsaság, cselezés, tehnika, sportszerűség, harciasság egyaránt jellemezte Bandi játékát.

Szűkségből még kapus is volt. Nevét manapság is büszkeséggel emlegetik a hegyesiek, és a fiatal labdarúgóknak példaképül állítják.

  15 éves korában került Csőke az első csapatba. Különleges orvosi  igazolással engedélyezték szereplését.  A Zenta ellen játszottam először,  -mondja Bandi.

- Legkedvesebb edzőm a szabadkai Gönci bácsi volt, akitől mondhatom sokat tanultam.

Tizennyolc évig játszottam a hegyesi  mezben, és csapatomat sohasem hagytam cserben.  Fiatalabb koromban nagyobb csapatokban is  játszani. Az újvidéki  Vojvodina, a Szabadkai  Spartacus, a Spliti Hajduk tett kedvező  ajánlatot. Ebben az időben a sportlapok is megemlékeztek rólam. Az egyik cikk  címe pl.:  " Végre  Csőke,  Takáccsal játszik". Nagyon szép idők voltak ezek,  mindig zsívesen emlékezek vissza ezekre a napokra. Nem hatott rám semmiféle csábítás.  Nagyon becsültem és szerettem anyaegyesületemet, amelynek abban az időben nagyon sok pártolója volt, és sok fiatal tanúsított érdeklődést a labdarúgás iránt. Itt okvetlenül illik megjegyezni hogy néhány lelkes tanító munkája nagyon sokat jelentett utánpótlásunk toborzásában.

- Mi a véleménye a jelenlegi  kishegyesi  labdarúgásról?

   - Nagyon elmarasztalónak tartom, hogy a vidéki játékosokkal akarja magát képviseltetni az Egység. Ennek az az oka hogy stagnál a vezetőség, és csak két ember elgondolásán alakul Kishegyes labdarúgásának jelenlegi helyzete és jövője, a csapat összeállítása  stb.  Szerintem ez nagyon káros jelenség.  Nálunk a labdarúgásnak gazdag múltja  van. A fiatalok ma is szeretnek futballozni, Csak mozgósítani kellene a haza erőket, szem előtt tartva a tömegesítést. Az ifjusági csapattal odaadóbban és türelmesebben kellene foglalkozni, és akkor nem lenne szükség vidéki játékosokra. Más futballpolitikát kellene alkalmazni a jelenlegi hiányosságok csupán a szervezésben kereshetők.

- Ha fiatalabb volna, kikkel játszana legszívesebben?

   - Nehéz  lenne ezt az úgynevezett "aranycsapatot"  összeállítani. Az biztos, hogy Bacsa, Szilágyi, Komáromi, Juhász, Kókai, Dudás (Ciha) dr. Szűcs, Csőke I.,  a kishegyesi  labdarúgás  vezéregyéniségei voltak. Velük mindig örömmel öltöttem volna magamra az Egység mezét.

- Csőke Bandinak 15 éve megvan az edzői oklevele is.  Kishegyes labdarúgásának is egyben nagy alapja. Ma hátat fordított a csapatnak. Még a mérkőzésükre sem jár ki?

    - Nem! Míg személyi egyeduralom irányítja Hegyes labdarúgását, én távol fogok maradni.

 - Kár!

   - Lehet, de mit tehetek?

18 év aktív játék után most csendes szurkoló vagyok. Szurkolok a  " Nagyoknak". Persze nagyon örvendeztet, hogy a helyi iskola ismét szívügyének tartja a labdarúgást, igyekszik maga köré toborozni  a fiatalokat. Ha így halad a munka akkor hamarosan a hegyesi mezben ismét hazai fiúk fognak játszani.

  Ennek a hegyesi  közvélemény is nagyon örülne, de egyaránt annak is ha Csőke Bandi edző segítene ezeknek a kishegyesi diákoknak. Gondoljuk hogy legmélyében igazi tanítómesterre találnának, és a közös cél érdekében munkáját nem hátráltatnák.