2018. március 6., kedd

Tóth Józsefre emlékezünk!



"Mi, kishegyesiek, hiszünk a jövőben"
 Akinek nincs múltja, annak jelene sincs, és jövője sem lehet. - Fk Egység



Tóth József

Kishegyesen született 1928-ban,  nős, két fiú és egy leánygyermek édesapja.
Szülőfalujában él és dolgozik, a földművesszövetkezet alkalmazottja.
Hosszú éveken keresztül a kishegyesi labdarúgó-csapat kapitánya volt. Legtöbbször a jobbhátvéd helyén szerepelt. A megalkuvást nem ismerő, kemény,férfias, de sportszerű játékot szerette.
 Küzdőszelleme, harciassága példaként szolgált társainak.
 Gyermekkorában ,a Fölvég, csapatában szerette meg a rongylabdát. Később teniszlabdához jutottak, majd igazi futball-labdájuk is volt. 
Az általános iskolában a tanulók maguk szervezték meg az osztálybajnokságot.
Tanítójuk, DUDÁS Szilveszter szívesen segített nekik. A megszállás idején ,TRÉBUSZ Miklós edző felfigyelt tehetségére, de pályafutásának kezdete mégis BESIROVIĆ edző nevéhez fűződik. Első nyilvános mérkőzését Újvidéken játszotta, a heréskerti JAK ellen. 
A kezdet nem volt szerencsés. Bár a találkozót 3:2re nyerték a kishegyesiek. Tóth komoly sérülést szenvedett.
 1948-ban elment katonának. Niš-ben, az altiszti iskolában lehetősége volt futballozni.
Hadtest válogatottjuk sűrűn megmérkőzött a környező csapatokkal.
Legismertebb játékostársa ebből az időből a többszörös országos válogatott Šijaković és Gavrić.
Amikor leszerelt, Kishegyesen aktív játékos lett. Abban az időben a csapat a szabadkai ligában szerepelt, és jobbára az élcsoporthoz tartozott.
 Mintegy 18 évi aktív játék után 1965-ben mondott búcsút labdarúgópályának.
 A felejthetetlen mérkőzések közül két bajnoki találkozót említett meg.
Az egyik, amikor az adai csapat ellen játszott (0:0), s szinte egy kapuzás folyt, mégsem lett belőle győzelem. Felejthetetlen számára a Csantavéren aratott 1:0—ás győzelem is. 
A találkozóra Tóth saját esküvőjéről ment el. A vőlegény kitűnően játszott.
Szerinte a Kishegyesi Aranycsapat a következő:
Horváth, Tóth, Szilágyi, Baranyi, Juhász, Dr.Szűcs, Süli I., Csőke A., Süli J., Csőke F., Komáromi.

Világrangsora:
1. Jašin, 2. Puskás, 3. B. Charlton; 
A Jugoszláv rangsora:
 1. Zebec, 2. Džajić, 3. Beara.
Az Egység jelenlegi csapatáról elmarasztalóan nyilatkozik. A hazai mérkőzéseket rendszeresen megnézi. Úgy vélekedik, hogy a játékosokban nincs elégszív, küzdeni akarás, összetartás.
Szerinte nem is annyira a játékosok tudásával, technikai képzettségével van a baj.

 Baranyit, Dudást, Mátét a csapat legjobb játékosának tartja.

Nem fejt ki semmilyen munkát az egyesületben,
jóllehet közreműködése,utasításai, észrevételei hasznára lennének a csapatnak.


 Példás és önfeláldozó játékáért, munkásságáért a Jugoszláv Labdarúgó Szövetség fennállásának 50 éves jubileuma alkalmából a szabadkai labdarúgó szövetség oklevéllel jutalmazta.
Hasonló elismerést kapott a topolyai labdarúgó szövetség fennállásának 25. évfordulóján is!


forrás: Topolya és környéke  - 1973. Január 21.




A cikket Dr. Kurin Ákos  bocsájtotta az Egység rendelkezésére, nagyon szépen köszönjük neki!