Csőke András
A kishegyesiek népszerű Bandija igazán szép sportmúltra
tekint vissza. Pályafutása az Egység labdarúgóinak fénykorában kezdődött.
Mondhatjuk, komplett csatárjátékos volt. A góllövés, gyorsaság, cselezés,
tehnika, sportszerűség, harciasság egyaránt jellemezte Bandi játékát.
Szűkségből még kapus is volt. Nevét manapság is büszkeséggel
emlegetik a hegyesiek, és a fiatal labdarúgóknak példaképül állítják.
15 éves korában
került Csőke az első csapatba. Különleges orvosi igazolással engedélyezték szereplését. A Zenta ellen játszottam először, -mondja Bandi.
- Legkedvesebb edzőm a szabadkai Gönci bácsi volt, akitől
mondhatom sokat tanultam.
Tizennyolc évig játszottam a hegyesi mezben, és csapatomat sohasem hagytam
cserben. Fiatalabb koromban nagyobb
csapatokban is játszani. Az
újvidéki Vojvodina, a Szabadkai Spartacus, a Spliti Hajduk tett kedvező ajánlatot. Ebben az időben a sportlapok is
megemlékeztek rólam. Az egyik cikk címe
pl.: " Végre Csőke,
Takáccsal játszik". Nagyon szép idők voltak ezek, mindig zsívesen emlékezek vissza ezekre a
napokra. Nem hatott rám semmiféle csábítás.
Nagyon becsültem és szerettem anyaegyesületemet, amelynek abban az
időben nagyon sok pártolója volt, és sok fiatal tanúsított érdeklődést a
labdarúgás iránt. Itt okvetlenül illik megjegyezni hogy néhány lelkes tanító
munkája nagyon sokat jelentett utánpótlásunk toborzásában.
- Mi a véleménye a jelenlegi
kishegyesi labdarúgásról?
- Nagyon
elmarasztalónak tartom, hogy a vidéki játékosokkal akarja magát képviseltetni
az Egység. Ennek az az oka hogy stagnál a vezetőség, és csak két ember
elgondolásán alakul Kishegyes labdarúgásának jelenlegi helyzete és jövője, a
csapat összeállítása stb. Szerintem ez nagyon káros jelenség. Nálunk a labdarúgásnak gazdag múltja van. A fiatalok ma is szeretnek futballozni,
Csak mozgósítani kellene a haza erőket, szem előtt tartva a tömegesítést. Az
ifjusági csapattal odaadóbban és türelmesebben kellene foglalkozni, és akkor
nem lenne szükség vidéki játékosokra. Más futballpolitikát kellene alkalmazni a
jelenlegi hiányosságok csupán a szervezésben kereshetők.
- Ha fiatalabb volna, kikkel játszana legszívesebben?
- Nehéz lenne ezt az úgynevezett
"aranycsapatot" összeállítani.
Az biztos, hogy Bacsa, Szilágyi, Komáromi, Juhász, Kókai, Dudás (Ciha) dr.
Szűcs, Csőke I., a kishegyesi labdarúgás
vezéregyéniségei voltak. Velük mindig örömmel öltöttem volna magamra az
Egység mezét.
- Csőke Bandinak 15 éve megvan az edzői oklevele is. Kishegyes labdarúgásának is egyben nagy alapja.
Ma hátat fordított a csapatnak. Még a mérkőzésükre sem jár ki?
- Nem! Míg
személyi egyeduralom irányítja Hegyes labdarúgását, én távol fogok maradni.
- Kár!
- Lehet, de mit
tehetek?
18 év aktív játék után most csendes szurkoló vagyok. Szurkolok
a " Nagyoknak". Persze nagyon
örvendeztet, hogy a helyi iskola ismét szívügyének tartja a labdarúgást,
igyekszik maga köré toborozni a
fiatalokat. Ha így halad a munka akkor hamarosan a hegyesi mezben ismét hazai
fiúk fognak játszani.
Ennek a hegyesi közvélemény is nagyon örülne, de egyaránt
annak is ha Csőke Bandi edző segítene ezeknek a kishegyesi diákoknak. Gondoljuk
hogy legmélyében igazi tanítómesterre találnának, és a közös cél érdekében
munkáját nem hátráltatnák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése