2018. március 7., szerda

Kecskés Péterre emlékezünk!

 "Mi, kishegyesiek, hiszünk a jövőben"
 Akinek nincs múltja, annak jelene sincs, és jövője sem lehet. - Fk Egység
 



Amikor először felkerestük Kecskés Péter szabót, az egyik öltönyön éppen akkor végezte az utolsó Simitásokat. S mert sok dolga volt még, megállapodtunk, hogy későbbi időpontban beszélgetünk a húszévi labdarúgó-pályafutásáról. Amikor a napokban ismét felkerestük, a következőket mondta:

Már gyerekkoromban megtetszett a labdarúgás. Kijártam mérkőzésekre, a szabad időmben pedig együtt kergettük a labdát a többi gyerekekkel. Ebből az időből jól emlékszem még Ács Ferire, Kurin Jánosra,Burján Istvánra, Nagy Lajosra, és Varmuzsa Bélára.
 Közülük már senki sem él Kishegyesen. Nagy öröm volt amikor az edzéseken belerúghattam a labdába, mert abban az időben kevés volt a futbal-labda.
Mikor lett aktív játékos?

-Ku1ára kerültem, szabóinasnak. Mesterem az első nap kijelentette, hogy a futballnak
itt nincs, helye. Munkaidő után azonban pályám mentem, ahol gyerekekkel megalakitotuk a Viktória  nevű  csapatot. Még mezt is vettünk. Csakhamar felvettek bennünket a JSK-be vagy a Hajduk csapatába. Egy év után, 1937-ben tízenhétéves fejjel pedig hazajártam játszani a kishegyesi csapatba, amit akkor Bela Zvezdának neveztek.
Milyen volt az az akkori csapat felállása?

Sokszor változtattuk a helyetem a csapatfelállása azonban a leggyakrabban ez volt:
Horváth, Ács, Juhász, Novotni,Horváth II, Kecskés, Csabai, Oláh, Szőke, Bábi, és Kurin.
Kik voltak a legnagyobb ellenfelek?
A közeli csapatok: a topolyaiak, a feketícsiek, a csantavériek, a moravicaiak.Többször győztünk mint kikaptunk.
Főleg itthon játszottunk jól. Emlékszem. 1951 januárjában Verbászon barátságos mérkőzést játszottunk. Rossz idő volt, a szél hordta a havat, a mérkőzést mégis lejátszottuk. Az eredmény 1:1 volt. Játszott más csapatban is?
A háború befejezése után a hadosztály csapatában játszottam. Bejártuk egész Szlovéniát és megnyertük a hadosztály bajnokságát. Jó labdarúgók kerültek be a Csapatba: a Csikós fivérek, akik  később a Spartacusban játszottak: Hočevar, a Partizan játékosa, aki válogatott is volt;
Ottemher, Saborac éS Korász, a szabadkai Villanytelep játékosai: Homoly. (Zenta) és Balázs Karcsi (Topolya).
Amikor hazajöttem az Egységben játszottam 1956-ig. Ekkora szögre akasztottam a cipőket...
Még ma is emlékezetesek külsővel rúgott góljai. 
Egy Éjféli Újság a következőket irta róla: 
 Kecskés Péter, a jobb half, 22 éves szabó. A Bela Zvezda nevelése és büszkesége, méltán  illene rá a leglelkiismeretesebb futballista jelző.
 A csapat őszi mérkőzésein a legjobb játékosa volt a csapatának, sokszor a mezőnynek is. Nagy fogadó. Sokszor veszít, de azért továbbra is fogad. Sajnos tavaszra  felhúzza az angyalbőrt.
Megtaláljuk a többi játékos jellemrajzát is. A cikk végén pedig a következőket olvashatjuk:
" Kinek mi a beceneve? Horváth II- Gyenge, Ács I.-Mester, Keceli - Tata, Kecskés -  Targyi, Vujkovics - Pisti, Horváth I.-Bajszi, Mészáros- Dilinger, Kurin-Deda, Csőke-Kicsi, Tóth-Frici, Moldvai-Csimesz,    Mátin-Ili, Ács II.-Lajcsó".
 A csapat jelenlegi helyezésével elégedett vagyok. A játékhoz azonban több szív, nagyobb lelkesedés kellene. Így többet elérne a csapat - monda Kecskés Péter.
forrás: Topolya és Környéke 1971 Január  17.

A cikket Dr. Kurin Ákos  bocsájtotta az Egység rendelkezésére, nagyon szépen köszönjük neki!



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése